milyen jól érezhetnénk magunkat, ha…
arról akartam mesélni, hogy amikor unottan és megcsömörlötten a multis karrieremet toltam, sokat filóztam azon, hogy mit választanék egy olyan képzeletbeli helyzetben, ahol felajánlanák:
a megszokott fizetésemért elég csak 50%-ban dolgoznom
megduplázzák a fizumat
tudom, megélhetési válság van, olvasom a HAC privát facebook csoportban, hogy több egyéni vállalkozó is kénytelen teljes vagy részmunkaidős rendes állást vállalni, hogy kiszámítható legyen a jövedelme, miközben a kiégést kockáztatva munka mellett próbálják felfuttatni a vállalkozásukat. de egy anyagilag kielégítő élethelyzetben te melyik opciót választanád?
én amikor elkezdtem a vállalkozásomat, akkor amúgy a C) verzió mellett kötöttem ki: kevesebb munkával kevesebb pénzt kerestem, mint korábban. a mai napig nem keresek annyit, mint multis vezetőként tenném, viszont a szabadságom felbecsülhetetlen értéket jelent számomra, ezt tök nehéz lenne forintosítani. te havonta mennyit fizetnél azért, hogy te oszd be a munkaidődet, hogy ne kérjenek rajtad számon semmit, hogy egy szerda délelőtt elmehess uszodába, hogy egy hónapot akár külföldről dolgozzál, ha utazhatnékod van?
persze szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt megtehetem, a feleségem támogat és amikor eljöttem a cégtől, kaptam egy kellemes csomagot, ami segített áthidalni a beindulási időszakot.
azóta sokszor feljön az alkalmazott barátaimmal történő beszélgetések során, hogy: “de mit csinálsz ezzel a rengeteg szabadidővel?” sokan annyira megszokták a 8-5-ig tartó mókuskereket, hogy el sem tudják képzelni, milyen az, amikor komolyabb mennyiségű szabad kapacitással rendelkeznek. azokról a folyamatosan túlórázó emberekről, akik egyszer véletlenül csak 8 órát dolgoznak egy nap és délután 6-kor értetlenül pislognak, hogy most mihez kezdjenek a végtelen hosszúságú napjukkal most nem is foglalkozom mélyebben.
az előző hírlevelemben (HH148) már írtam arról, hogy nem kell mindig hasznosnak lenned, önmagadban is értékes vagy, mint ahogyan az élet is értékes önmagában, még akkor is, ha nem szolgál semmilyen célt. és ez a gondolat sok embert megrémiszt.
mi lesz akkor, ha hirtelen lesz időnk elmélkedni az élet értelmén?
pont most olvastam a szép új világot Huxley-tól - alapmű, nem is tudom, eddig miért nem jutottam még el ehhez a csodás disztópiához, ami majd’ száz évvel ezelőtt megjósolt sok szörnyűséget a mai civilizációnk kapcsán. szóval egy olyan jövőről szól a könyv, ahol minden a konformitásról, a kényelemről, a fogyasztásról, a boldogságról szól, ahol a szabad gondolkodás, a nehéz érzések társadalomellenesek. a kasztrendszer csúcsán lévő főhősök azon elmélkednek, hogy vajon milyen az alacsonyabb rendű munkásosztály élete? idézem:
“boldogabbak, mint akik a jéghegy csúcsán vannak. ők nem találják szörnyűnek a munkájukat. épp ellenkezőleg, nagyon is szeretik a munkájukat. könnyű, igazából gyerekjáték számukra. nem terheli meg sem az elméjüket, sem a testüket. hét és fél óra egyszerű, kíméletes munka, aztán jöhet a szómafejadag (drog - a szerk.), jöhetnek a különböző játékok, a korlátlan szexuális örömök és a szenzifilmek (minden érzékszervet stimuláló filmek - a szerk.). mégis mire vágyhatnának mindezen kívül?
való igaz - tette hozzá -, kérhetnék a munkaidő lerövidítését. és természetesen teljesíthetnénk a kérésüket. technikai szempontból semmi akadálya nem lenne a dolognak, könnyen napi három-négy órára csökkenthetnénk az alacsonyabb kasztbéli dolgozók munkaidejét. de vajon ebben az esetben boldogabbak lennének akár csak szemernyivel is?
nem, nem lennének boldogabbak. már több mint másfél évszázaddal ezelőtt elvégezték az ezt vizsgáló kísérleteket. egész Írországban bevezették a négyórás munkaidőt. és mi lett az eredménye? társadalmi elégedetlenség és a szómafogyasztás drasztikus mértékű növekedése, semmi más.
az újabb három és fél órányi szabad idő nem a boldogság további forrása lett, ezért az emberek inkább drogkábulatba menekülve töltötték. a Találmányi Iroda dugig van a munkaidő megtakarítást célzó különféle módszerek leírásaival. ezer meg ezer terv áll rendelkezésre legyintett nagyvonalúan Mustapha Mond.
- akarja tudni, miért nem ültetjük át ezeket a gyakorlatba? éppen a munkások érdekében, ugyanis egyszerűen kegyetlenség lenne túlzott mértékű szabadsággal súlytani őket.”
itt önkéntelenül eszembe jut a múltkori telekomos HAC interjú a négynapos munkahét elkaszálásával kapcsolatban - azt már hallottad?
szóval visszatérve a sokkal több szabadidőre, és az ezzel kapcsolatos félelmekre a könyvből még idézek egy sort:
“milyen jól érezhetnénk magunkat, ha nem kellene egyfolytában a boldogságra gondolnunk!”
én nagyon nagyra értékelem az átlagosnál több szabadidőmet, sosem érzem magam haszontalannak, még akkor sem, amikor az vagyok (rád nézek playstation) és néha fohászkodom ahhoz az istenhez, amiben nem hiszek, hogy adja meg nekem ezt a luxust a jövőben is!
te, kedves olvasó mihez kezdenél több szabadidővel?
